Felavattuk az új tagokat

A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola és Óvoda mellett működő Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat új tagokkal lett gazdagabb. Június 29-én az iskola parkjában, a kopjafánál gyülekeztek a tanulók és osztálytársaik.

Az iskolazászlóval felvonultak az avatandók, akiket Mészáros Magdolna csapatvezető mutatott be az igazgatóságnak és a jelenlevőknek. A tizenegy jelölt a 3. és 4. osztályból, ill. a felső tagozat 5. és 7. évfolyamából volt. Rövid jellemzésük után letették a közös és az egyéni fogadalmat. A nagyobb diákok nyakukba kötötték a világoskék nyakkendőt, mely a Magyarország Felfedezői Szövetség egyik jelképe. Majd megkapták a kitűzőt, a felsőszeliek jelvényét is. A vezetőjük gratulált nekik, s befejezésül elénekelték a Mondták már rég nekem… kezdetű dalt. Az ünnepség a Kossuth Lajos azt üzente... énekkel fejeződött be.

Az új tagokat egy kis helyi barangolásra hívta meg a vezetőjük, hogy meglátogassák a falu magángyűjteményét, Hegedűs László nagyszüleinek házát. A Lapos nevű utcában több mint 120 éves házat a tulajdonos felújította az eredeti nyílászárókon és bútorokon kívül. A gyerekek láthatták az udvart, a kertet, a melléképületeket, s főleg a lakóház konyhája és a szobája ragadta meg képzeletüket. A régi berendezéseket, használati tárgyakat végignézték, amit nem ismertek fel, megkérdezték. Sok dologra rácsodálkoztak, mert ezeket ma már nem használjuk. Beszélgetés közben szóba került az építkezési anyag, a vályog is, melyet egykor a falu szélén levő agyaggödrökből nyertek a lakosok. Ezeket a gödröket még ma is Vermeknek hívják Felsőszeliben. Az egyik az Apolcsa-vermek Jánosháza mögötti kertek alatt található, a másik Sport utcában a Földvermek. Ezek az elmúlt fél évszázad során sok gyermeknek adtak játszásra lehetőséget.

Többek között megtudták, hogy a család a nagyszülőkkel élt együtt, s a gyerekekkel is elfértek. Ha szűkében is voltak a helynek, a szeretet és az egymásra utaltság minden nehézséget megoldott a családban.

A gyerekek figyelmesen hallgatták a magyarázatot, Hegedűs László pedig készségesen válaszolt a kérdéseikre. A barangolás hasznos és érdekes volt. Tudatosítani kell, hogy nem minden értéktelen, ami régi. A régi idők tanúit becsülnünk kell, hiszen a szólás is úgy tartja: Árnyékáért becsüld a vén fát. Babits Mihály is így ír erről: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”

Reméljük, a rövid tanulmányi séta ráfordítja a gyerekek figyelmét a helyi értékekre, melyekre vigyáznunk kell, ahogy Hegedűs László is tette. Köszönjük a lehetőséget!

 

Az eseményhez kapcsolódó képgaléria